A hős lovag, és a királylány

A királylányt elrabolta
Egy gonosz, vörös színű sárkány.
Bezárta egy tömlöcbe,
És aztán türelmesen várt rám.
Én a lovag odamentem
A barnaszínű lovam hátán.
A királylányt elrabolta
Egy gonosz, vörös színű sárkány.

A királylány fiatal volt.
– Levágom a sárkány fejét!
Kinyitom a lány börtönét,
Aztán megkérem a kezét.
Kifogom őt hozni innen!
Hálás lesz majd nagyon ezért!
A királylány fiatal volt.
– Levágom a sárkány fejét!

Lángot fújt a vörös sárkány,
És a pajzsot felemeltem.
Majd a kardot kihúztam,
És végre sikerült a tervem.
A karddal egyet suhintottam.
– Ennek végleg annyi! Nyertem!
Lángot fújt a vörös sárkány,
És a pajzsot felemeltem.

Örültem, hogy a királyom
Rám bízta a feladatot.
Kiszabadítottam a leányt,
Akit a sors nekem adott.
– Végre enyém lett a szűz!
És talán majd még pénzt is kapok!
Örültem, hogy a királyom
Rám bízta a feladatot.

A lóra ketten felpattantunk,
S indultunk a palotába.
Szerelembe estem egyből.
– Nagyon szép a király lánya!
Még mielőtt esküt tettünk,
Volt neki egy kívánsága.
A lóra ketten felpattantunk,
S indultunk a palotába.

– Kérlek, adj nekem egy csókot!
Így könyörgött a lány nekem.
Levette a sisakomat,
Mert még nem látta a fejem.
Olyan vastag ez a páncél!
(A sisak ott landolt a gyepen).
– Kérlek, adj nekem egy csókot!
Így könyörgött a lány nekem.

Leszálltunk a barna lóról,
Aztán ettünk egy kis halat.
És én udvarolni kezdtem:
– A lovam farka, mint a hajad!
A király összeadott minket.
– Csókot adnék akkor! Szabad?
Leszálltunk a barna lóról,
Aztán ettünk egy kis halat.