Szimplán csak hülyének nézel?
Talán pusztán én nem értem?
Ennyire más lehetek, mint ő?
Hisz poénból táncol keringőt.
A szavak csöpögnek ajkán,
elégedett mosoly arcán.
Nem is gondol a valóságra,
a létező, józan jóságra.
Támad, hisz úgy védekezik,
így magáról vélekedik.
A szitán is át lehet látni,
önbecsülése így parányi.
A tükör igazat mutat,
mégsem látja a jó utat.
Délibábot kergetve halad,
nem sejti a közeli falat.
Manipulációt ültet,
tán képzeletben így büntet?
Létezik türelem, de véges,
ekkor érezhető, hogy vészes!
Elégedettség öleli,
siker számára közeli.
Szótlanul hallgatok… így csendben…
de soha ne becsülj le engem!
2022. június 12.
Kedves Rita és Mária!
Köszönöm szépen az olvasást.
Szeretettel: Ili🌷
Kedves Ilona! Versed gondolatisága megérintett.
Utolsó két sora igaz rám is.
Szeretettel időztem.
Mária
“Szótlanul hallgatok… így csendben…
de soha ne becsülj le engem!”
Szeretettel és tetszéssel: Rita💐