Közeli lejárat

A szemedben nézem, ahogy
Végighúzod arcomon a kezed,
És nem tudom, hogy mozogjak
Egyszerre, de ellentétesen veled.
Nem maradt időnk szóközökre.
Nekünk kettő jutott:
Hétből öt; évekből egy se,
És lettél idegenből megszokott.
De leszel még idegen,
Mert hiába tartod a tejet hidegen,
Lejár.
Mert mindennek vége egyszer,
Csak rajtunk ott a dátum is,
És te azt kérdezed, bánom-e,
S én azt felelem: dehogyis!
De hogy is bánnám?
Hisz ráérek még arra,
Mert én itt maradok,
És te elmész balra,
Francia házak közé,
Francia reggelit eszel
És franciául gondolsz majd
És franciául emlékezel,
Talán erre az öt hétre is,
S hogy kérdezted, bánom-e,
Én meg, hogy dehogyis.