A vad fölszimatol,
odakozmált levegőben
égett szőr szaga terjeng.
Dobbannak is már a paták,
agancsok gabalyodnak össze
a fák csontváz karjaival,
rémült árnyakat merevít ki
a hold a beomlott házfalakon.
Szertegurult téglák közt
kormos csontok után kaparászgat
az ember. Ötlábú kutyák sóváran figyelik,
szemükben szentjánosbogarak égnek.
“Látomás” bejegyzéshez 3 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Szörnyű látomás, láttatón leírva.
Szeretettel voltam olvasód.
Mária
Szörnyű, megkínzott táj, remek láttató képzelő erővel. Szeretettel: Éva
“Szertegurult téglák közt
kormos csontok után kaparászgat
az ember”
Megrázó sorok.
Szeretettel: Rita🍁