Nyárhavi kóricálás

Szokol Milán
Nyárhavi kóricálás

Esztergom felé lomhán folyik a Garam már,
arra fele jártamkor déli pihenőt tartott a táj.
A víz fölött elsuhant néha egy-két madár.
Higgadtan sétáltam a parton, hisz nem hajtott
a tatár.
Friss aratás végett illatozott a határ.
Messze valahol kutya csaholt, hozzám
közelebb két fickó piciny telken házikót vakolt.
Mindezen idillt megunván elindultam a centrumba,
ahol alkalmi kórus dalolt.
A nótát hallgatván hirtelen eltűnődtem
hogy a híd újjáépítése óta mily hangulatos lett a Város, ahol háromszázhúsz éve hősiesen harcolt Sobiebski János.
E gondolat közepett bolyongtam a téren serényen,
miközben mint egy viharlámpa föllobbant Bennem
a számítás lángja.
Akkor a Nap járását észre véve, hirtelen
öntudatra ébredtem, s a Zugoly felé
vezető útra tévedtem.
Annavölgy 2007. március 5.
Ui.:Ez akis versem csak a Párkányban tett kis botorkálásomról szól.

“Nyárhavi kóricálás” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Jólesik néha “botorkálásainkról” írni, a látottakról, azt közreadni.

    Üdvözlettel: M.

  2. Nagyon köszönöm az elismerést, és a biztatást kedves Magdolna!

Szólj hozzá!