Szokol Milán
Nyárhavi kóricálás
Esztergom felé lomhán folyik a Garam már,
arra fele jártamkor déli pihenőt tartott a táj.
A víz fölött elsuhant néha egy-két madár.
Higgadtan sétáltam a parton, hisz nem hajtott
a tatár.
Friss aratás végett illatozott a határ.
Messze valahol kutya csaholt, hozzám
közelebb két fickó piciny telken házikót vakolt.
Mindezen idillt megunván elindultam a centrumba,
ahol alkalmi kórus dalolt.
A nótát hallgatván hirtelen eltűnődtem
hogy a híd újjáépítése óta mily hangulatos lett a Város, ahol háromszázhúsz éve hősiesen harcolt Sobiebski János.
E gondolat közepett bolyongtam a téren serényen,
miközben mint egy viharlámpa föllobbant Bennem
a számítás lángja.
Akkor a Nap járását észre véve, hirtelen
öntudatra ébredtem, s a Zugoly felé
vezető útra tévedtem.
Annavölgy 2007. március 5.
Ui.:Ez akis versem csak a Párkányban tett kis botorkálásomról szól.
Jólesik néha “botorkálásainkról” írni, a látottakról, azt közreadni.
Üdvözlettel: M.
Nagyon köszönöm az elismerést, és a biztatást kedves Magdolna!
Írjon több sétáról is, szívesen olvasom. Ónody Magdolna
Hangulatos, kedves séta. Magdolna
Nagyon köszönöm az elismerést kedves Rita!🍁
Jó kis vers volt, tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🍁