Túlélő

Kalandos egy érzés verset írni,
harmónia árad a testben szét,
ha megfelelő szó rímbe illik…
a teremtés élménye szívbe ér.

Lehet, csak nekem ad örömöt,
de mi kell az élethez más, egyéb,
ezt nem veheti el tőlem gyötrő,
hamiskás kényszer, amíg bennem él.

Agyamat moshatja, mint temérdek
dogma, jónak tűnő, hamis igék,
ha van pici szusszanása létnek,
úgyis meglátom benne, ami szép.

Mert ha téma adott, ha más szemmel
nézem, s agy, amely szavakat farag,
búsan vagy vígan, akár elmerengve
várhatok még szebb tavaszt s nyarat.

S ki tudja, merre halad az élet,
mit teremt még ravaszul – a világ!
Egy biztos, míg fejemben reményem,
megold valahogy minden kihívást!