A nyári szél a réten átviháncol,
a szöszke árvalányhajat befonja.
Lefújja bánatod, borúd, s a szomja
a Holt-folyó* vizére hozza. Táncol
a szúnyogokkal, itt fogódznak össze,
s a parti nád közé befészkelődnek.
Darázs donog ma dalt a vén időnek.
Idilli kép, de képzeletszülötte.
Való a páni félelem, mi itt fog
a néma ég alatt, a balga földön.
A vézna, kis magonc öreg szüléje
alá hajol, s a lomb alól kipislog.
A part a lábnyomot megőrzi. Börtön
s örök tanú. Fürösztve vízbe, vérbe,
Inkább valamiféle baljós sejtelem az ami itt elfoghatja az embert, de nyilván oka van. Ez egy holtág, amelynek sajátos élővilága, atmoszférája van. A Holt folyó mellett gondolom nem véletlenül van megjelölés, de így csupán tippelni tudunk hogy melyikről van szó, hiszen Tiszának-, Szamosnak, Dunának is van holt ága.. De a leírás akkor is szép, lehet nincs is jelentősége…. és ez semmit sem von le a vers értékéből. Szeretettel gratulálok: Éva
“A nyári szél a réten átviháncol,
a szöszke árvalányhajat befonja.”
Idillien induló soraid a végére tragikussá válnak.
Szeretettel: Rita🍁