SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA

M. Laurens
SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA

Ti meggyilkolnátok a kismadárkát,
A lángtorkú lényt, ki új hajnalt dalol.
Mezők hajnalkönnyeit magukba zárják:
S a fény, a fény kitör majd valahol.

A bánatos hattyút miért bántjátok
Magányában az elhagyott tavon?
Párjához szólna édeskés, bús dala,
Mely két szerető szívet odavon.

És mit vártok egy megtört dalnoktól,
Ki mocsokban is reményt énekel,
Ki vágyakozva a szépségre gondol,
Mi létezik: mert léteznie kell!

Budatétény, 2022. október 6.

“SZÉPSÉGRE VÁGYAKOZVA” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Kedves Miklós !
    Pontosan ezért kell léteznie a „dalnoknak”, mert felhívja figyelmünket arra, hogy sokunk figyelmét elkerüli az éneklő madárka ” ki új halnalt dalol”. Szeretettel gratulálok, Zsófi.

  2. Kedves Miki!

    És mit vártok egy megtört dalnoktól,
    Ki mocsokban is reményt énekel,
    Ki vágyakozva a szépségre gondol,
    Mi létezik: mert léteznie kell!

    Gyönyörű sorok, mint mindig! Szívből gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

Szólj hozzá!