Autózom

Autókat úgy szerettem,
Azokkal feküdtem, keltem,
Egész nap csak autóztam,
Dudálgattam és durrogtam.

A nagyszoba volt kedvencem,
A kis szőnyeg meg mellette,
Az ágyak és az asztalok,
Székek, kanapé, könyvespolc.

Volt mindenféle autóm,
Kicsim, nagyom, meg egy buszom,
Versenykocsi és kamion,
Búsulok is értük nagyon.

Fából, műanyagból, pléhből,
Kerékkel és kerék nélkül,
Gurulós és helyben állós,
Szép, csöndes és zakatolós.

Fehér, piros, zöld és kékes,
Sárga, barna, narancsszínes,
Tarka-barka, szivárványos,
Verőfényes, matt, átlátszó.

Rakéta, szekér és vonat,
Emberek, katonák, lovak,
De sofőr, hát az nem kellett,
Én voltam az egyetlenegy!

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. március 25.

“Autózom” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Hálásan köszönöm kedves Rita!

    Örvendek, hogy tetszik!

    Szeretettel, Laci 💐

Szólj hozzá!