Zarándokoltam, mert kellett.
Apámra parancsolt a pap,
s én szótlanul vele mentem.
A kaptatón nehezedtek a léptek,
sóhajok szálltak, de nem lankadtam,
játékból apám lábnyomaiba léptem.
Az éneklő nép templomba tért
remélve mennyei bocsánatot
a hétköznapok rút vétkeiért.
Szólt ima és zengett hála-ének,
s nem hullott ifjú szívemre áldás,
pedig kezemben gyertyaláng fénylett.
Zarándokoltam, mert kellett.
Apámra parancsolt szelíd lelke,
s én szótlanul mellette mentem.
“Zarándokoltam, mert kellett.
Apámra parancsolt szelíd lelke,
s én szótlanul mellette mentem.”
Szeretettel: Rita🍁