Erdei pad.

Ezer út mely ide vezet,
magas fàkkal körbe ölel.
Ezer év mely fényként kigyúl,
emlékként most elém vonul.

Látom én az igaz, valót
merengek mert itt most az jó.
Beszélek de számon nincs szó,
lelkem suttog vigasztalót.

Úgy érzem még kísér szíved,
lelked mélyén engem cipelsz.
Messze vagy de mégis figyelsz,
hiteddel az álmom hiszed!

Magas fák közt fényben járok,
fürkészek egy más vilàgot.
Társam vagy hol én most járok,
életemmel rád találok.

Nézem szemed s benne látom
csillagfényes délibábom.
Meg lelted most régi álmod
szememben màr ezt is làtod.