Minden erdő szentély
Gombászni indultam… egy vén szakkönyvvel kezemben,
mint annyi ismeretlen dolog, ez is vonz engem.
De csupán a magam kedvéért…le sosem szedem,
meglehet attól rettegek, ‘tán habókos leszek.
Nem a gomba vonzott! túlhaladt annak ideje,
‘ki sűrűn erre jár tudja mikor, ‘s hol keresse…
Az erdő csalt, ki már fárad, le-lehunyja szemét,
napsugár ringatja, és bágyadt októberi szél.
A fák törzsei könnyeznek, levelük megfakult,
a nyári lüktető zöld tűnt, színük aranyba hullt,
páracsepp csüng, túlcsordul, a buborék elpattan…
guruló galagonyák…. vércseppek az avarban.
Eszem tudja, szívem érzi: ez a béke hona,
bántón zörren a lépés, elveszik a láb nyoma…
néhány, még éber gally simítja bámész arcomat,
eszembe juttatják kalandos kölyök koromat.
Fácán rikolt fel. E csendben oly’ bántó a hangja!
Ijedten torpanok, talán elég is a séta…
Egy rönkre ülök, hunyt szemmel őrzöm a fák álmát,
minden erdő szentély, hol égig fut az imádság.
Drága Éva!
Csodalatosan szép a versed,
“ minden erdő szentély, hol égig fut az imádság.”
Való igaz.
Sok szeretettel gratulálok,
Magdi
Remek sorok. JÓ VOLT VELED GOMBÁSZNI. Nagyon szeretem a természetet. Rzsike
Hálásan köszönöm a kedves szavakat! Szeretettel: Éva
Csodás a versed, kedves Éva. Szeretettel olvastam. Gratula, Zsófi.
Kedves Éva! SZÉP versed címével egyetértőn távozok.
Szeretettel: Mária
Kedves Évike! Remek versedhez szívből gratulálok! Szeretettel Edit
Kedves Éva!
Gyönyörű a versed, már a facen olvastam, jó hogy oda is feltetted.
Szeretettel: Rita🍁
Kedves Éva!
Nagyon szépséges vers, szinte felemelő, többször is elolvastam.
Szeretettel:
Zsuzsa