Egymáshoz varródni
Móritz Gabriellának
Az őseid közül vajon, ki éltetett a tiednek,
aki helyett válaszolni, jóval próbálsz most a rosszra;
kinek szavai segítségedre, most is készséggel sietnek,
ki a múltad megmutatja, ki a múltad visszahozza.
Kivel össze téged titkok, és láthatatlan szálak kötnek,
aki rád a halálánál, különösebbet és mást adott;
érezve magad miatta, árvának és üldözöttnek,
ki maga után, ezernyi láthatatlan csapást hagyott.
Kinek az élete rejtély, feltárásra váró látlelet,
várva csak hogy újra erős legyél, és hogy újra bátor;
tudva hogy a kutatásod, vele is még csodát tehet,
hogy kiásd őt is az idő, sivatagnyi futóhomokjából.
Próbálva a kérdéseid közül, nem elásni mindet,
ki magába ilyen kíváncsian, és érthetetlenül, már rég meredt;
keresve és kutatva azt, aki már rég búcsút intett,
hagyva téged merengeni most, az időmélység felett.
Próbálva megtalálni, a hozzájuk vezető hidat,
mint akit a félelmei, nem tartanak már rég sakkban;
visszavonva mind a gyáva, és erőtlen mozdulataidat,
gyermeki daccal kaptatva, a ködös hó-sivatagban.
A kíváncsiságtól hajtva, a kérdésektől gyötörve,
mint aki oda, e kalandot, semmi másért nem is adnád;
újra felbukkanva, újra alámerülve, le-föl, és föl-le,
érezve hogy a tudatlanság, a tudásból, újra kicsap rád.
Nem tudva hogy az őseid közül meg, mikor és ki bántott,
megpróbálva jeleket, és színeket látni a mában;
élőnek és elevennek látni, a letűnt, és holt-világot,
próbálva megtartani a szíved, a gyökérfoglalatában.
Mint akiben fel, hol a düh, hol a csoda, hol a méreg tör,
megpróbálva úgy örülni, minden szónak, minden tettnek;
míg megszabadítja őket, a nehéz földkéregtől,
hogy ne lásd őket már többé, végleg alámerülteknek.
Próbálva nem eltitkolni, és elnapolni a dolgot,
tudva, itt nem érzelemről van szó, hanem jóval többről;
mint akinek a kezével össze, sok száz másik kulcsolódott,
szabadítva meg a lelked, az eltikkadt sárgöröngyöktől.
Hogy újra élők legyenek, megismertek és áldottak,
nem kérdezve magad többé, hogy miattuk miért vertem
magam, hogy el bennem miért foszlattak, miért mállottak,
hogy boldog kísértetként, itt álljanak előtted most vértelten.
Móritz Mátyás
2022. Április 17. Vasárnap
Budapest, Csepel