Idő röpül

Menny peremén a nap kihuny
izzó aranyszalag,
a fák alá a csönd lehull
mézgába fény ragad,

szél fuvalma tócsát borzol
tükrén ring rőt levél,
kökénytüskén lengő fátyol
pókcsipkét ráz a szél,

a sok szirom már gyűrt selyem
hervadás a száron,
bújik a nyár a gyökérbe
időzített álom,

bokrok alatt avar reszket
az ősz riadt gida,
köd-kaláris fényes permet
gyöngy vánkos zöld moha,

apró madár gyönge ágon
égszínkék rebbenés,
idő röpül csillagszárnyon
lassan hamvaz a tél.

“Idő röpül” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Csodálatos sorok kedves Évike, igazi hab és csipkefelhő ez a vers, ragyogó… Szeretettel gratulálok: Éva

  2. Szép és pazar szóképekkel írt versedet örömmel olvastam.

    Szeretettel:
    Zsuzsa

  3. “bújik a nyár a gyökérbe
    időzített álom,”

    Szépséges soraid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita

    Áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket kívánok!🎄

Szólj hozzá!