Csak te vagy

Örülök, hogy itt vagy
Most velem,
Főleg, mivel tudom,
Hogy lehetnél
Máshol is,
A téridő
Egy másik hajlatában,
Mások életébe hullva.

Talán nem mondtam,
De nekem
Már tényleg
Csak te vagy,
S ne haragudj,
Ha ez teher
Neked.

Csak te,
Meg néha mások is,
Az időben szétszórva,
Mint az emlékek.
De egy idő után,
Mindig rájövök,
Hogy bennük is
Csak te vagy.

Végül is mindig te.

Ők
Mennek vagy maradnak,
Nem tudom,
Az idő tovább rohan,
De te itt maradsz.