Ős(természet) termékeny zöld,
édes hazám – szép szülőföld,
családfám is ebből hajtott –
mennyi ágat elhullajtott,
Magyarország – bölcsőm, váram
mindennapok sodrásában…
…sóhajom szállt hűs szelekben,
ott vagyok a porszemekben,
lábam nyoma macskakövén,
tavasz hintett szirmot körém,
kócos álmok, szív-szerelmek,
vinne tajték – nem eresztlek,
bármi legyen, én maradok,
összeállnak a darabok –
mozaikból, tenger-zöldből,
bíbor-ittas völgyből, földből,
terüljenek hegyek, bércek…
…ne veszíts el, óvjál, kérlek,
nincs, nem is lesz oly bősz vihar,
mi ebből a földből csikar…
…hogyha egykor hullik ágam,
elkorhadok – nem lesz árnyam,
porhüvelyem rozsdás csöndben
eggyé lesz az anyafölddel…
Hálásan köszönöm szépen, barátsággal küldöm ölelésem : Piroska
Kedves Piroska!
Bravúros vers, igazi mesterségbeli tudással. Őszintén gratulálok!
Szeretettel:
Zsuzsa
Gyönyörű vers. Néhány napja éppen erről beszélgettünk baráti körben, hogy mihez ragaszkodik az ember. Ettől szebben nem is lehetne megfogalmazni, minden benne van. Szeretettel gratulálok: Éva