10. 9. 8.
Telnek a másodpercek,
A visszaszámlálás elkezdődött,
Mégsem érzem azt, hogy minden rendben van.
Könny szökik a szemembe,
Egy könnycsepp az arcomon végigfolyva a karomra cseppen.
Itthon vagyok, egyedül,
A magány körbevesz.
Szeretném hangosan világgá kiáltani,
Hogy nem boldog az újév, mibe nélküled lépek át.
Fájdalmasan szorul össze a szívem,
Hisz tudom, nélküled indul a holnap.
7. 6. 5.
Valahol biztosan te is visszaszámolsz,
Arcodon széles mosoly ül, az alkohol mámorában ünnepelsz,
Miközben én itthon a sötét szobában ülve
Azt kívánom bár itt lennél és átölelnél engem.
Minden esélyem ködbe veszett,
A tündérmese mit képzeltem eltűnt
Helyette nem maradt más csak a valóság
Egy feketén tátongó hatalmas űr,
Mit az idő sem gyógyít már, hisz annyi hónap eltelt,
De te még mindig a szívemben élsz szüntelen.
Mondd, hogy meddig tart még ez?
Meddig ég a szívemben ez a lobogó tűz?
Mit szavaid egy pillanat alatt kioltottak, hogy aztán újult erővel belobbanjanak?
4. 3. 2. 1.
Ennyi volt hát, elkezdődött egy újabb év.
Egy újabb év, mi arra kárhoztat, hogy téged keresselek mindenhol.
Várom a napot, hogy úgy keljek fel, többé nem te jutsz az eszembe
De addig is légy a múzsám, ki soha nem lehet az enyém.
