Öleljetek, karoljatok belém még,
ti régi, nagy szerelmek andalogva,
akárha volna vég e végtelenség,
szeressetek, ne hagyjatok magamra.
De addig át ezernyi szenvedélyen,
repítsetek magasra, hegy fokára
emeljetek, hevítve satnya vérem
szakítsa át az érfalát ma újra.
Mikorra már a láz hatalmasodva
felélne minden éghetőt, sziszegve
merítsetek be áradó folyókba,
eresszetek tovább a tengerekbe.
S ha majd a számra éj hidegje kékül,
takarjatok be mindörökre végül.
Köszönöm, kedves Gusztáv.
Kedves Imre! Szép testamentumot írtál, adja az Ég, hogy sok legyen még!
Tiszt: Gusztáv
Köszönöm az olvasást, kedves SARA.
Az a 2 sor engem is megragadott!
Köszönöm, kedves Magdolna.
“S ha majd a számra éj hidegje kékül,
takarjatok be mindörökre végül.”
Szép. Köszönöm a fordítást. Magdolna