Szeressetek még

Öleljetek, karoljatok belém még,
ti régi, nagy szerelmek andalogva,
akárha volna vég e végtelenség,
szeressetek, ne hagyjatok magamra.

De addig át ezernyi szenvedélyen,
repítsetek magasra, hegy fokára
emeljetek, hevítve satnya vérem
szakítsa át az érfalát ma újra.

Mikorra már a láz hatalmasodva
felélne minden éghetőt, sziszegve
merítsetek be áradó folyókba,
eresszetek tovább a tengerekbe.

S ha majd a számra éj hidegje kékül,
takarjatok be mindörökre végül.

“Szeressetek még” bejegyzéshez 6 hozzászólás

Szólj hozzá!