Ködfürdőzik tejfehérben
a nap fénye, szendereg.
Mint áttetsző, nagy kötényen,
csupa-lyukon átpereg.
A sövényen madárkotta,
készülnek a víg dalok,
mind a tavaszt csalogatja,
úgy érzik, itt andalog.
Tavasz-maszkban pózol a tél.
Felpróbálta. Úgy maradt.
Unalmas a rideg páncél,
jégcipő is széthasadt.
Télidőt hagy egy cókmókban,
ne legyen ok panaszra,
téli maszkja a gardróbban,
móka lesz majd tavaszra.