Tél hegedűje zenél,
búsuló hangja
hófehér.
Szórja dallamát
konokul,
dideregve regél.
Jégcsapok csüngenek,
halvány nap
dereng,
fagyos est dúdol
a fákon,
sűrű köd ül
szerte a tájon.
Kikelet álmodik,
zimankó marad,
és a szálldogáló
havat,
mit a vihar felforgat,
– január ölébe fújja a szél. –