szakadt a vékony cérnaszál
foltozni már nem érdemes
próbálod megfesteni múltad
ronggyá szabtad, nyelved akár a tű,
hamis szavad magadhoz hű
önön lényednek vagy rabja
mások fényében fürdőzve sem
ismersz magadra
nem sejtettem álarc takar
kétszínű léted, – bár igyekszel foltozni-
a maszk lehull egyhamar
átnézve szavaid lázadásán
a vád erősebb mint az értelem
csendkaput bezárva lehet élni
hisz’ nem vagy te lételem
!
Köszönöm kedves Tibi, hogy olvastál. Szeretettel mindig. Éva
Szívből gratulálok, kedves Éva!
Szeretettel: Tibor
Köszönöm Magdika megtisztelő látogatást. Így igaz az álarc lehull egyszer előbb-utóbb. Szeretettel várlak mindig. Éva
Kedves Éva!
Az álarc, előbb, vagy utóbb lehull.
Szeretettel gratulálok versedhez
Magdi
Köszönöm Marika az olvasást. Személyről írtam, aki megsértett. Kapóra jött a farsang ehhez hasonlítottam. Éva
Drága Évike! Sokan érezzük egy idő után farsangi bohócnak magunkat.
Én legalábbis igen. Jól megírt versed elgondolkodtató.
Ölelésem: Mari