Parázs öleli körül az eget,
Ma este fű fát hoz a férjem,
szép este, csillagok ragyognak, de csendesen
Gyermekem hangja nem ragyog, esetlen
Vézna, szerencsétlen egy gyermek
mégis itt van, s mindenkit csak elkerget.
Ma este a parázs kialszik csendesen.
Egy gyermek kacaj hangzik el a fellegekben
Vézna gyermek gyere vissza, szerelmem
Fellegekből nem laksz jól édesem
Ne légy mindig oly esetlen,
S gyere hozzám, sütöttem kenyeret
Parazsat hordja szét a szél lassan,
Gyermeki kacaj oly ártatlan
de mar nincs, s mégis mindig kenyérmorzsa,
Hátha egyszer a gyermek nem lesz vézna
De már a gyermek felhőkből lakmározik,
Az ő parazsa szép lassan elalszik.