az élet akár egy maszkabál
mindig álarcot viselünk
ma levetem a maskarát
hisz farsangot ünneplünk
felveszem legszebb mosolyom
hangulatom átfestem
ruhám rongyosra szaggatom
letörlöm hulló könnyem
farsangi fánkot megsütöm
forralt bort is keverek
így a szintet megütöm
az elvárásoknak megfelelek,
s rám soha, soha nem ismernek
Kedves Erzsébet és Éva,
Szeretettel köszönöm szép szavaitokat.
Ölellek Titeket szeretettel,
Juli
Kedves Júlia!
„az élet akár egy maszkabál…”,
mindennapi „ál-arcainkat” levethetjük farsang idején, más bőrébe bújhatunk, átváltozhatunk annyira, hogy ne ismerjenek ránk.
Gratulálok versedhez szeretettel:
Erzsi
Kedves Julika! Igazi farsangi hangulatot idéz versed. Szeretettel olvastam szép alkotásod. Éva