Utunk

Újság is járt, az Előre*,
Meg az Utunk**, nyakra-főre,
Nem is volt ez akármilyen:
Irodalom, keresztrejtvény.

Zöld betűkkel volt a címe,
Jobb is volt, mint az Előre,
Akkora volt, lepedőnyi,
Hogy nem győztük hajtogatni.

Vers, mese, meg regényrészlet,
Novella és elbeszélés,
Apró, fekete betűvel,
Érdekes keresztrejtvénnyel.

Nagytatám, ha elővette,
Ceruzáját meghegyezte,
Gondolkozott, töltögette,
Amíg a rejtvényrács megtelt.

Én is tőle tanulgattam,
Prózát, verset olvasgattam,
Betűt írtam, radíroztam,
Napról napra okosodtam.

Addig-addig írogattam,
Töltögettem, próbálgattam,
Végül verset is írok én,
Novellát, mesét, kisregényt.

* Előre: a Román Népköztársaság, majd a Román Szocialista Köztársaság országos politikai napilapja 1953-tól, 1989-cel bezárólag (lásd Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/El%C5%91re_(napilap,_1953%E2%80%931989) ).
** Utunk: a romániai magyarság irodalmi, művészeti és kritikai hetilapja 1946-tól, 1989-cel bezárólag (lásd Wikipédia: https://hu.wikipedia.org/wiki/Utunk).

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. március 25.