Csepeg a csap.
Hetek óta hozzá se nyúltam.
Fél szekrénnyi ruha a földön,
Otthagyott kávésbögrék,
Teleírt lapok amiket aztán úgyis kidobok.
Érzések, amik már nem számítanak,
Félbehagyott mondatok, amik ott lebegnek köztünk.
A szeretlek édes íze kezd megkeseredni.
Kevesebbet gondolok rád.
Néha, még visszatérsz két lecseppenő vízcsepp között,
De a lefolyó elviszi az emlékedet…