Csak azért a papírért ment oda,
ahogy a többiek,
akik hittek a szónak,
s indult el vezényszóra,
vitte fájós lába,
tartva a sort
összeszorított foggal,
szótlan,
és egyre hidegebb lett,
ahogy távolodott otthonától,
hiába maradtak el faluvégi házak,
nem lett vége a rövidnek remélt útnak,
távolabbi állomásról suttogtak a
sorban.
És vérvörös lett az alkony,
és harapott a fagy koromfekete éjen,
és puskacsővel nézett farkasszemet
zúzmaratakarója alól a hajnal,
és mélyről tört fel őszinte
sóhaj,
s a megszokásból rebegett ima
tördelt üvegreményt,
s hajladoztak sudár jegenyék
ismeretlen utak mentén,
s nehezedtek a léptek,
de az iramot tartani kellett
összeszorított foggal
azért a papírért,
szótlan,
hogy aztán könnyebb legyen
a holnap,
ha lesz,
mert volt, akit legyőzött a koromfekete éj,
hiába kérte mindenható Istenét,
elfordult a szent fő,
s takarta könnyektől ázott szemét
a szögekkel vert tenyér,
és haladni kellett a többiekkel,
sorban,
igyekezni kifakadt gennyes lábbal
a málenkij robotra,
s a hazugsággá vált ígéret
taszította sorstársaival
marhavagonba,
összezsúfolva
elkeseredett ismeretlenekkel
és az ezer arcot öltő balsorssal,
s míg csattogtak acélkerekek,
az elnehezült szemekben
csillogtak
üvegszilánkjai darabjaira tört reménynek,
és új íze lett a fagyott kenyérnek,
és farkastörvény
szabott jogot életnek, halálnak,
s ártatlanok vérétől lett vörös
az út,
mely Érdről vezetett Szibériába.
“Szótlan… (elhurcoltak emlékére)” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Ezt nevezték málenkíj robotnak? Ismertem egy nénit a városunkban is, és egyedül élt kb. 92 évesen halt meg. Őt is elhurcolták, mert a neve alapján németnek hitték. Látogattam őt és sokat mesélt a bányában eltöltött éveiből. Könyvben említik meg a nevét és adtak neki szót benne. Papirt nem tudott fogni a keze!Gratulálok !
Kedves László!
Megrendülve olvastam, az akkori helyzetet élethűen leíró versedet, az ország minden részéből vezetett a borzalmak útja Szibériába, gyerekként ismertem néhány túlélőt, akik megjárták a poklot, nem szabad elfelejteni a történteket.
Köszönöm, hogy olvashattam remek versedet.
Szeretettel gratulalok.
Magdi
‘