Láttál e szíveket összetörni,
Fájó lelket, meg gyötörni?
Töröltél arcról hulló könnyeket,
Szorítottál hidegtől remegő kezeket?
Ne hidd, hogy oly sokat tudsz másról,
Míg nem mesél neked a világáról.
Könnyeit nem törlöd, nem vagy mellette,
Nem vágyik másra, csak kis szeretetre.
Hol van a táj, hol a könnyeit engedi,
Vérző szívét, valaki némán öleli?
Hol van a csend, melyben mesél a fájdalom,
Hol van a könny? Megpihent arcokon?
Láttál e szíveket összetörni,
Futottál lelket, néha át ölelni?
Töröltél arcról hulló könnyeket?
Engedd, hogy írja a csendes könyveket.
Ha látod, hogy vérzik, Csak öleljed csendben,
Hagyd nyugodni, csak meséljen, rendben.
Fogd meg a kezét, ne kérdezd bánatát,
Csendes tájban, meséli a sohaját.
Láttál e szíveket összetörni,
Fájó lelket meggyötörni?
Láttál e arcról csendben hulló könnyeket?
Öleltél e csendben íródott könyveket?
Ne kérdezd, csak öleld csendbe,
Hagyd, had jöjjön most rendbe.
Hallgat a táj és néma a fájdalom,
Ne kérdezd ha könny hull az arcokon.
2023.01.15