Az életem ütött-kopott libikóka.
Piros festékdarabok pattogtak le róla.
Rozsdamarta.
Kikezdték az évek. Észrevétlen.
Vér, verejték, dagadó ér.
Mindez véget ér. Egykor.
Mikor? A sors vagy Isten dönti el?
Nem tudhatom. Megvisel.
Az időn bosszút állok.
Vasfogát kitöröm.
Csekély elégtétel ez,
mégis kitörő öröm.
Könnyeket hullatok.
Van, hogy fent vagyok.
Aztán lent. Kettősség ez.
Túléléshez,
egy vödör festéket veszek.
Puha ecsettel lekenem életem.
Az új szín nyomot hagy lelkemen.
Elkészült.
Kék lett. Égi kék.
Felsejlő álomszép jövőkép.
Remeteszőlős, 2023. február 02.
Kedves Éva!
Igazán köszönöm elismerő szavaidat. Inspiráló számomra, hogy tetszett.
M. Krisztián
Kedves Krisztian. Nagyon szép versedhez szeretettel gratulálok. Az én stílusomban íródott vers, talán azért is tetszik ennyire. Mindig szeretettel. Éva