Amikor én megismertem,
Nagyon kicsike lehettem,
Egyáltalán nem emlékszem,
Mikor, hol, hogy és mi végett.
Én csak arra emlékezem,
Hogy amikor fölébredtem
És a konyhába kimentem,
Sürgött-forgott, nem ténfergett.
Aztán mikor mosakodtam,
Ott volt mindig ő is nyomban,
Nézte, hogyan tisztálkodom,
Törülközöm, fogat mosom.
Az evéskor jobb oldalon,
Kályha közelében nagyon,
Én asztalfőn, mint az urak,
Nagytatám meg bal oldalon.
Mindig volt friss kenyér, vajas,
Néha zsíros, vagy pirítós,
Lágy tojással, szalámival,
Sonkával, mézzel, lekvárral.
Volt ott mindig paradicsom,
Paprika és retek, finom,
Hol vinette, hol zakuszka,
Virsli, sajt, túró meg orda.
Miután jó sokat ettem,
Jött a friss tej, tejes kávé,
Tea, szörp-víz, limonádé,
És a bendőm megtöltöttem.
Fenséges volt a reggeli,
Uzsonna is, tízórai,
Finom ebéd meg vacsora,
Ízletes ételek sorban.
Aztán elvitt óvodába,
Haza is, majd iskolába,
Rokonokhoz és sétálni,
A piacra, vásárolni.
A legtöbbet együtt voltunk,
Ebéd után jót aludtunk,
Néha én csak leskelődtem,
De nagymamám mindig pihent.
Együtt mentünk az orvoshoz,
A cipészhez, fogorvoshoz,
Szabóhoz és ismerőshöz,
A pincébe, a padlásra.
És ahogy én cseperedtem,
Neki mindig segítettem,
Vásárolni, teríteni,
Mosogatni, törülgetni.
Együtt sütöttünk és főztünk,
Takarítottunk, befőztünk,
Mostunk, aztán terítettünk,
Összeszedtünk és vasaltunk.
Elpakoltunk, rendet raktunk,
A sorban is együtt álltunk,
Kenyérért, tejért és húsért,
Citromért, fincsi narancsért.
Egyszer azt is megmutatta,
Hogyan kell az ollót fogjam,
Szabdaljak és gombot varrjak,
Férceljek és el is varrjak.
Elővette varrógépet,
Lábbal hajtós régi Pfaffot,
És addig el nem engedett,
Mígnem vígan varrtam vele.
Aztán elő a kötőtűt,
A fonalat, a motringot,
Megmutatta, hogy kell kötnöm:
Gyakoroljam, belejövök.
Megtanított horgolni is,
Csipkét és asztalterítőt,
A vasalót mutogatta,
Nyomjam óvatosan, gyorsan.
Máskor lisztet, tojást, cukrot
Tésztának, laskának gyúrtunk,
Kalácsot és más süteményt,
Csörögét, fánkot és lepényt.
Így teltek, múltak az évek,
Nagymamámat úgy szerettem,
Senkivel el nem cseréltem,
Gyermekként oly jó volt nekem.
Mert ő volt és ő maradott,
Nagy családot összefogott,
Minden finommal ellátott,
Imádkozni ő tanított,
Nagymamám, a varázslatos!
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. május 5.