Oly régóta…valahol!

Oly régóta…valahol!

Mert kell a távolság, hisz erősen vonz a lényed,
én emlékszem rá, mikor előszőr láttalak meg téged.
Hihetetlen volt!
Még sosem tapasztaltam ilyet,
valaki beszél hozzám lényedből, mikor előttem állsz és figyelsz.
Pedig nem szólsz semmit.
Ilyenkor mit üzensz nekem?
Mert csak nézel némán s nekem ellágyul a szívem.
Ekkor olyan gyönyörű vagy!
Igen.
Nem is tudom, hogy e pillanatban téged látlak e vagy énem?!!!

Lángolok, ha rád tekintek vagy szemeidben égek?
Mond mitől van egy furcsa mosoly szádnak szegletében?
Nem kell semmit mondj. Talán mindent értek!
Nehéz minden pillanat hisz nem érintlek téged.
Néha arra gondolok, mi lenne, ha átölelnél s én megölelnélek?
Vajon azon nyomban el is égnék tűznek tengerében?
Meglehet.
Már csak közeledben lennem is apró halált jelent.
Te érted ezt? Vagy érzed tán?
Tudod mit érez a szívem már? S vajon most miért?
Hiszen minden pillanat ugyan úgy telik el, hogy nincsen röpke óra s perc, hogy ne vesznék benned el.
Érted miről írok? Vagy homály fed most el?
Hiszen mikor rád tekintek nincsen titkos jel.
Érezlek. Vonzol!
Nincsen közöttünk határ, szívem és lelkem mélyen benned jár.
Te vagy az. De kicsoda?
Oly régen láttalak, hogy csak ilyen lassan ismerlek fel a sok- sok év alatt?…..

 

Szólj hozzá!