Pihen a part, szendereg.
Tejében szálló ködnek
vendég, vonuló hangol,
és nem önfeledt gyerek.
Szétfoszló nádcsóvák
közt kacsák zajongnak.
Nyílt sebként nyilallik
fognyoma a hódnak.
Dermedt koszorúval
hideg homokszemek
úszóhártyás lábat
fagyva kerítenek.
Büszke törzs kérgének
iszapos odvából
csöpp fülőke lángja
naranccsal világol.
Döng a fa dereka,
harkály dobja szólal.
Sebesen, reszketeg,
reves vibratóval.
Vattás égre sereg
szürkésvörös villa,
ritmusra sorjázik,
füzekből a kotta.
Vízüveg tükrében
csendesült folyónak
térdig felgyürkőzve
suhángok mártóznak.
S míg fű közt csak kóró
a viharvert maszlag,
bimbóból a pitypang
örül a tavasznak.