Egy apró zörej jött az ablakon át,
talán az ólomszárnyú éj verdesett,
aludni nem látott az őszhajú Hold,
csak feküdtem, hallgattam, hogyan esett.
Odakint tündérek súgtak titkokat,
a fák alatt árnyék szellemek jártak,
lombokat gyűjtöttek a lenge szélben,
rezgő, ezüstös holdfény pizsamának.
Dallamok keltek, és mesék surrantak
be, táncolt a függöny az ablakokon,
üvegszemeit tágra kinyitotta
az álmos ház, csodálkozott a plafon.
A dalok pilláról pillára szálltak,
apró angyalszárnyakon jöttek-mentek,
egy nagy szusszanás volt az egész világ,
sóhajokból a csodák így születtek.
Kedves Marika!
Örülök, hogy teszett! Köszönöm az olvasást!
Szeretettel: Anett🌷
Kedves Szaip Istvánné! Hálásan köszönöm a megtisztelő vélemènyt!
Szeretettel: Anett🌷
Kedves Zsuzsa! Nagyon köszönöm az olvasást és a véleményt!
Szeretettel: Anett🌷
Tetszéssel olvastam soraidat kedves Anett.
Szeretettel: Marika
Kedves Anett! „sóhajokból a csodák így születtek” és a szép versek is így születnek.
Gratulálok remekedhez.
M.
Nagyon szép!, éteri hangulatú vers!
Szeretettel:
Zsuzsa