Szavakba véslek

Szavakba véslek

Az erdőszéli útkeresztezésnél,
Hol csilingelve jár a villamos,
Megyek haza a havas, téli estben,
Lábam fagyos jeget tapos.

A villany himbálózik fent a dróton,
Felette szálldos sok kis hópehely,
Ó, ha éreznéd, a szívem, hogy parázslik,
Hozzád vágyom, jöjj, itt vagyok közel.

1947. december

+++

Márvány helyett szavakba véslek,
Mert a szó túlél évezredeket,
És a hideg kő úgysem őrizné meg
Izzó-barna, nevető szemedet.

2023. március

“Szavakba véslek” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Magdi!

    Gratulálok szép várakozó és emlékező versedhez!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!