Később iskolába mentem,
Nem akartam, mégis vittek,
Jobb volt nekem óvodában,
Sok-sok játékos pajtással…
Na, de mindegy, mennem kellett,
Nem akartam, úgy is vittek:
Nézd, Enikő is odamegy,
Mondogatták, én is menjek!
Tehát iskolába mentem,
Betűvetést megismertem,
Olvasgattam és dadogtam,
Mint egy nyuszi, úgy makogtam.
Nem volt elég az iskola,
Otthon kellett tanulnom, jaj,
Hová lett a szabad időm,
Sok játék és sok kifestős?
Lassan-lassan tanulgattam,
Olvasgattam, írogattam,
Számolgattam, nem dadogtam,
Mint a nyuszi, nem makogtam.
Csoda szépeket rajzoltam,
A nevemet is leírtam,
Tudtam mennyi az egyszeregy,
Könnyű volt, mert az mindig egy!
Füzetembe firkantottam,
Sok szép verset megtanultam,
Ujjaimon számolgattam,
Ha elfogyott, pálcikákkal.
Rajzoltam és festegettem,
Így lett író–művész lelkem,
De mindig jobb volt a játék,
Nem kellett törnöm a fejem.
Azt még most is úgy szeretem,
Mint akkor, 4-5 évesen.
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. május 6.