Hímzések… /Anya/
Rózsákat rajzolok, százat…
grafit búsul, holt-remény.
Könnyem áztat minden szálat,
elmosódik feketém.
Színek futnak fehér gyolcson,
csenddé lett sors-tarkaság.
Virágok a folyondáron,
megélt napok, éjszakák.
Mindennapok öltései…
összebújók, láncszemek,
felidézett érzései
bennem élnek, mint jelek.
Ne varrjon, most játsszon velem,
duzzogtam, “Jó nem leszek!”,
megértette türelmesen
a lázadó perceket.
Nyűgömet, a gyerek-inget…
Felvenném… már elveszett.
Az arcába hulló tincset
kisimítja képzelet.
Hazahívja gondolatom,
nincs már út, csak útirány…
ma rózsáit rajzolgatom,
grafit színük a hiány.