Enikő volt játszótársam
Óvodában, iskolában,
Nagymamámnál emeleten,
A szomszédban, a négyesben.
Vele feküdtem és keltem,
Amikor ő megengedte,
A környéken legszebb kislány
Ő volt! Ki lehetett még más?
Fülig szerelmes voltam, belátom,
Mást nem hallottam, nem láttam,
Mert ahol ő meg-megjelent,
Nagyot dobbant az én szívem.
Szülinapkor és húsvétkor,
Karácsonykor, más ünnepkor,
Én voltam kedvenc vendége,
A többiek csak felnőttek.
Buliztunk, zenét hallgattunk,
Táncoltunk és szórakoztunk,
Neoton és Hofi Géza,
Lám, ilyen rövid a lista.
Játszottunk és sétálgattunk,
Mind szerelmesek, elvoltunk,
Ölelkeztünk, csókolóztunk,
Néha-néha puszilóztunk.
Aztán mindketten felnőttünk,
Nem fogadkoztunk, esküdtünk,
Elvégeztük az iskolát,
Ki-ki eljár, amerre lát.
Enikő Hollandiában,
Én meg itt, Romániában,
Istenem, de régen láttam,
Több mint harminc éve nyáron.
De emlékszem a hajára,
Illatos frizurájára,
Olyan volt, mint Kleopátra,
Enikő, a játszótársam…
Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. május 6.