Az öreg tölgy

Volt egy öreg tölgyfa, szépen büszkén állott,
látott ő már ilyen, s amolyan világot.
Évszázadok baja, háború és béke,
rezgő lombban a szél életét kísérte.

Meg nem hajlott soha, egyenes volt törzse,
sok dühöngő vihar hiába püfölte.
Tűző napok alatt hűs árnyékot adott,
ölelő ágain madár fészket rakott.

Ez az öreg tölgyfa, túl sokáig állt ott,
gyilkos fejsze éle a törzsébe vágott.
Nagyot reccsent ága, lehullott a porba,
mintha szülőföldje sohase lett volna.

Megölelte szellő, eső megsiratta,
bánkódott a szegény kismadár miatta,
mert bizony a tölgynek lombját úgy szerette,
végleg elvesztek az évszázadok benne…