Mi változik meg? – semmi,
bár mégis érzünk újat…
Idő magát kergeti,
s a remény… Bennünk kutat.
Újév küszöbén állunk,
mely világra nyílt ajtó,
jövője az irányút,
mint deszkahíd… Vagy palló.
Ezer évek óta már
változás szele tépi,
most mintha javítgatnák,
legyen szép… Sima végig.
Ám sajnos, vannak szarkák,
fontos részeit csenik,
gátolva rajt haladást,
s nem tudni… Miért teszik?
Eladnák biztos másnak,
gondolják, nekünk minek,
hosszabb, rossz úton járva,
folyton bukjuk… A sikert!
Őnékik szállva könnyebb,
átrepülnek, ha nehéz,
majd túlpartról röhögve
nézik… Küzdő szenvedést.
Csak kárognak, mint varjak,
mert egy családból valók,
mint démon, néznek alant,
s lesik… Koloncnak valót.
Ez kemény vértanú út…
Sziklákat mászva sárban.
Tán félnek, hogy eljutunk
mind…
Óperenciába?