Nincsen szusszanás sem – elesett a lélek,
gyertyák csonkján korom, pislognak a fények,
vén óra ingája megállt, olyan csendes,
eltévedt molypille oly riadtan verdes,
vérpiros lufi is a sarokba pördült,
vágyak színházának függönye legördült,
Marionett-testem egy sarokban landolt,
zsinórom, a pálcám énrám nem is passzolt,
sarlatán az idő, cudar, fogát vesztett,
minden apró zöngést márvány alá rejtett…
…flegmán ajtót mutat, csak néha marasztal,
inkább pálcát tördel, aligha magasztal,
elhagyott az álom, folyvást virrasztottam,
szusszan a papírom, szusszan még a tollam,
elkopott tollhegyem a tegnapba mártom –
mozaik a lelkem – össze kéne állnom…