Szánkózni én úgy szerettem (Ezüstke)

Szánkózni én úgy szerettem,
Ha tehettem, mindig mentem,
Hóban, dombon és az utcán,
Járdán, ülve és fekve ám!

Addig-addig szánkózgattam
Egyedül és társaimmal,
Hogy a végén bajnok lettem,
Iskolaversenyt is nyertem.

De néha eltekeregtem,
Mert szánkózni úgy élveztem,
Kikerülni embereket,
Autókat, gyermekeket.

És néha úgy elmaradtam,
És olyan messzire voltam,
Rokonaim alig leltek,
Hazafelé megvesszőztek…

De én úgy is boldog voltam,
A szánkómat mindig húztam,
Ezüstke volt az ő neve,
Kicsi, rövid és jó sebes.

Dávid László,
Marosszentgyörgy,
2018. május 6.

Szólj hozzá!