Kirakatvásárba helyezkedett a szívem.
Bazári majomként mutatkozott.
Eléálltak és nézegették
a hasadásait.
Mutass nekem reményeket
okokat keresek a lélegzésre.
Helyette nehezékeket kaptam
zavart lelkeket dobtak rám,
akik saras léptekkel trappoltak végig
érzelmeim előszobáján.
Kapálózva lengetem a fehér zászlót
szünetért imádkozva.
Csak pár órát kérek a boldogságra
még szünetel a fájdalom.
Szakadásokat érzek magamban
miközben a résekben ragadtam
belekapaszkodom a maradásba.
Megint ide kerültem,
a falak már legalább ismerősek.
Úgy néz ki pár évente
ismétlődnek a végkimenetelek.
Hinni akartam az emberekben
de ők nem hittek bennem.
Hitemet elvesztve bolyongok hát
tovább a sötétségben.
Hullámozva az érdektelenség
és felmagasztalt önmagam között.