Életünk zongoráján
a billentyűk feketék, fehérek.
Az életünk napjai
hol vidámak, hol meg keserűek.
Felettünk gyakran az ég
oly tiszta, azúrkéken ragyogó.
Olykor felhők suhannak,
lelkünk, testünk remegve vacogó.
Napfény szórja aranyát,
beragyogja kis ablakainkat.
Néha bújócskát játszik,
felhők mögül kacéran kacsingat.
Éltünk útja oly furcsa,
egyszer sok-sok kavicsos és rögös.
Máskor teljesen sima,
az osztályzata színtiszta ötös.
Vállunkon cipelt teher
lehet könnyű, lehet nagyon nehéz.
Fölöttünk szálldogálhat
boldogság kék madara, kis zenész.
Lelkünk húrja néha sír,
bánatos dallamot játszva zokog.
De a fájdalom múlik,
és a húrokra örömcsepp csorog.
Életünk zongoráján
a billentyűk feketék, fehérek.
Az életünk napjai
hol vidámak, hol meg keserűek.
Kedves Marcsi!
Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat.
Szeretettel: Marika
Szeretettel olvastam, szép versedet. Szívből gratulálok!
Marcsi