Szkeptikus voltam, mármint az érzésekkel,
de tudod, Te nem ébreszthetsz már
bennem kételyeket.
Mert jön majd Ő.
Ki végig ott állt,
a sarkon figyelt, s fülelt.
Egészen addig mozdulatlan volt,
már azt gondoltam csak díszeleg.
Mutogatja magát.
De kivárt, majd jött.
Mikor elindult megijedtem.
Árnyékban húzódott,
tán fél a fénytől?
Vagy bujkál?
Sok időbe telt még megérkezett,
idealizáltam,
volt rá időm, bőven.
Minden nap néztem ahogy közelebb ér.
Nem siettettem,
hagytam neki időt,
jöjjön hát az ő tempójában
mindegy mikor, csak közeledjen.
És milyen jól is tettem,
mert mikor megérkezett,
megtudtam, hogy megérte várni.