Várom az Istent
egyedül,
nem jön, mert éppen
hegedül
a fák tetején, az
ágakon
zendül zenéje
kakofon.
Földre terített
kabáton
egyszerű teríték
asztalom.
Hívom az Istent,
gyere már,
száraz kenyér
s lőre vár!
Kacagjuk ki
hangosan
mind, ami szegény
koldusban
bármi boldogság
ott lehet,
emlékeiből az összes
meleget.
Nincs már Istenem
énnekem,
se élet – se halál-
félelmem.
Feküdj le mellém
a fagyos földre,
fagyjunk meg ott
együtt végre.
Szívből gratulálok, kedves Péter!