Mily sérülékenyek az álmok,
nélkülük üresen bolyongok.
Megtörnek a vágyott képek,
fényben fürdenek emlékek.
Utam járva tovább álmodom,
vágyaimat lelkembe hordom.
Talán eljön a várt feloldozás,
hol rám talál a bűnbocsájtás.
Majd tisztán léphetek át oda,
hol földi szenny nincs soha.
Ott minden érintetlen, tiszta,
nincs vágy, mocsokba vissza.
Mert egyszer eljön a végzet,
elszállnak napok, vele az élet.
Maga alá húz nehéz kereszt,
ami volt, elnyeli az enyészet .
Itt hagysz mindent a világon,
nem lehet veled a túloldalon.
Úgy mégy, ahogy megszülettél,
bűnbánón ülsz Isten tenyerén.