Zárójel

Színeket festettem mindig magamnak,
felhőkre álmondtam a büszke Napot,
sziklaszirtek szélén egyensúlyozott
élet és halál, és súgták: meghalok;

de nem, nem lehet most más, csak az élek
sajognak bőrömön, tű sziklafogak;
zárójelbe tettem, kibírom, messze még,
hogy az alkony egy végső tüzet rak,

mert több az élet ezerszer is annál,
ahogy itt, kufár földi létben mérik,
valami fényesebb, végtelen csoda,
nyújtózom majd, és elérek az égig…

“Zárójel” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Zsuzsa!

    Nagyon köszönöm az olvasást és a véleményt! 🌷

    Szeretettel:
    Anett

  2. Kedves Anett!

    Nagyon szép. Gratulálok!

    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!