Osztályrészem lett az élet: hol örömteli, hol fájó.
Mert ember lettem két ember boldog szándékából.
Eljöttem hozzátok, mert vártatok,
Engem beszélni, járni, nevetni láttatok.
Mindennél szebb a gyermekkor,
Mikor az élet csak úgy felkarol.
Álmaimat úgy vigyázta Hold,
Mint Anyuka, ki folyton karján hord.
Most harminc éves lettem,
Szenvedés ihleti sok versem.
De ha veletek, vagy egyedül még ma is kitartok,
Utam végén tudom fény vár, nem holmi néma folt.