Harc

Nehéz a szivem
Nehéz a szó
Elfolytom itt bent mi ki nem mondható
Harcom az árral alig hallható
Nem látja más csak égen a csillag és Hold mi hozzám oly jó
Nehéz az est
Érzem kissé pihenek
Nehezebb a reggel
Újra meg talál a valóság mit álmom este rabolt el
Nyugalmam pillér, lassan omlik össze
Az élet, a mindennapok karcolják össze
Minden sebbel elvész bennem az akarat
A pillér enged talán le szakad
Nehéz a lelkem, lassan nekem sem érthető
Mégis mikor a tükörbe nézek ott az el gyötört, de küzdő arcom, benne még erőm s vegyülve kudarcom
Feladni nem, nehéz szivemmel sem fogom
Amíg dobog addig követelem mi alkotmányos jogom
Védeni személyem és szebb honlapom
Egy vagyok ki meg védhet
Hiszen magamért én küzdök meg
Nincs herceg, nincs mese
Én vagyok a lovag, a király, a boszorkány, a lány a várban
és most utoljára kell kitaláljam, hogy én hogy legyek az író, aki meg véd, aki boldog véggel szegi kedvét minden sebnek
Így tűnik el mitől lelkem szenved

Szólj hozzá!