Úton járok mely nekem rendeltetett,
nap mint nap folytatva küldetésemet.
Nincs ki megmondja mikor lesz vége,
odaérve lesz majd szívemben béke?
Ki mondja meg melyik úton menjek?
Sáros lesz, vagy szőnyeggel terített?
Ki irányít majd, jóság, vagy gyűlölet?
lesz társam aki az úton végig vezet?
Sok kérdésre nincs aki válaszoljon,
hogy lelkembe űrként ne maradjon.
Ki kell tartanom, előre kell nézzek,
múltat eltemetve, jövőbe kell éljek.
Feledve rosszat, nincs haragvásom,
múlt sérelmeket szívemből kizárom.
Előre fogok nézni tiszta szívvel élni,
gonddal, bajjal bátran szembenézni!
Míg eljön a holnap nem kell félnem,
vágyamat, álmomat meg kell élnem.
Mikor már az úton lábaim megállnak,
búcsút intek én a múló földi világnak.
Tekintetem felemelem majd az égre,
békességgel nézzek vissza a földre.
Isten feloldozza vétkemet, bűnömet,
országába megtérve várja lelkemet.