Ősz borul a tájra

Ősz a lelkemben

Avarból készül a sünlak
lesz hely az egész családnak.
Alélt avar a fák alatt
sok-sok vadvirágot takar.
Színkavalkád odaveszett
ősz temet faleveleket.
Nincs már aki fogná kezem
ábrándozás mellém teremt.
Rideg ősz borul a tájra
lelkemre rásimul fátyla.
Ködfoltos napon köd szitál
már a tücsök sem muzsikál.
Magányosan bandukolok
betakarnak ködgomolyok.

Ajtódon ha bekopogok…
nyílnak az emlékdobozok.

Szabadka, 2023. szeptember 22. – Jurisin Szőke Margit

“Ősz borul a tájra” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Gugi!
    Szívből köszönöm, hogy olvastad versem és a hozzászólásod, amivel egyetértek!
    Szeretettel köszönöm, hogy szeretettel voltál!
    Üdvözlettel: Margit

  2. Kedves Margit! Az ősz képei mellé a szomorúság társul, magány, szürkeség, csak az emlékek a menedék,…de legyen már avarból
    a sünlak, legyen helye az egész családnak!
    Szeretettel:Gugi

Szólj hozzá!